Why You're Beautiful - Larry Stylinson

Sziasztok! :) Nos íme, még egy Larry oneshot mára ;3 Ezt egy kicsit fluffyra terveztem, teljesen más témájúra mint például a Make It Stop vagy az Összekötve veled. 

Jó olvasást kívánok nektek, puszi! :)

Raven Agrippa

"Teljesen elfáradtam!" Jelentette be Louis, ahogyan ő és Harry beléptek a lakásba. Levette a kabátját, majd csak ledobta a földre egy kupacba. Harry mögötte lépkedett be, felakasztotta a kabátját és a fogasra helyezte, ez után pedig Louisét is felvette a földről és felakasztotta. Már teljesen rutinos szokássá vált.

"Én is." Tette hozzá Harry, egyik kezével beletúrt göndör fürtjeibe, ez után pedig amint a hálóba ért le is dobta magát az ágyra. "Lou?" Kiabált ki a szobából.

"Igen?" Válaszolta a vékony hang a konyha felől.

"Főznél nekem teát kérlek?" Kérdezte, a torka kissé fájt már a koncertek után, ez pedig még a náthájával is keveredett. Hangját próbálta a lehető legsiralmasabbá tenni, hogy a barátja talán megsajnálja és megtegye számára.

"Már csinálom, drágám." Válaszolt azonnal Louis. Halkan hümmögött, míg várt a vízforralóra, hogy elegendő forróságúra melegítse a folyadékot a tea számára. Hirtelen fordult sarkon, hisz úgy döntött, hogy amíg a masina lassan elvégzi dolgát, addig ő leveszi a szűk farmerját és a pulóverét, hogy valami kényelmesebb öltözetre váltson. Levette a nadrágot, majd a piszkos ruhák kupacába dobta, ezt pedig a pulóvere követte. Mindkettő éppen a kosár mellett landolt, véletlenül sem benne. Ennyit a célzásról. Louist nem igazán érdekelte, úgy gondolta, hogy az jó így. Átkutatta a tiszta kupacot, ide-oda dobálta a ruhadarabokat. Egyetlen ruha sem találta el Louis éppen akkori hangulatát. Semmit nem akart jobban, mint ott helyben összegömbölyödni a földön és meghalni a rossz hangulatába így, egy szál alsóneműben és ingben.

Végül Harry egyik kardigánja mellett döntött, amit az imént a sarokba dobott. Hirtelen lekapta magáról a fehér inget, majd magára is rántotta a meleg, kötött pulóvert. Sötét, zöldesszürke színű volt, nagy gombokkal az elején. Louis igazán szerette azt a pulóvert, mert remekül passzolt Harry zöld szemeihez. A pulóver csak úgy lógott rajta, körülbelül combközépig érhetett, éppen elég vékony is volt ahhoz, hogy mellkasán és hasán csüngjön az anyag. Mivel a ruhadarab elég vastag és meleg volt így is, ezért Louis úgy döntött, hogy nem vesz fel nadrágot. Végül ezzel az elhatározással boldogan sétált ki a fürdőszobából Harry ruhájában és egy alsónadrágban.

Lassan elkészítette a teákat ügyelve arra, hogy pontosan 2 kanál cukrot Harrynek és 3 kiskanál mézet saját magának. Éppen hogy szerették. Ez után felemelte a bögréket és a hálószobába sétált velük. Harry épp az ágyon feküdt, hosszú végtagjai szétterültek az anyagon. Louis hatalmasat sóhajtott, ahogyan realizálta, hogy még mindig a fekete, szűk nadrágjában és hasonló színű pólójában aludt az ágyon. Legalább átöltözhetett volna előtte.

"Kelj fel te lusta tróger" Mérgelődött Louis, megbökte a matracot a térdével. "Tudod milyen forró a teád?"

Harry megdörzsölte a szemeit, majd felült. Miután Louisra nézett a szája elnyílt, lassan pislogott párat, úgy gondolta, hogy maga egy isten áll előtte. A fürtös folyamatosan csak az előtte állót bámulta, ki lassan letette a teásbögréket az éjjeliszekrényre, kezét csípőre tette. A hatalmas anyag, mely Louis karjaira volt csavarodva csak még szembetűnőbben vékonynak mutatta derekát. Harry az ajkaiba harapott.

"Mi van?" Kérdezte Louis, szemöldökét felvonta. Harry pedig mást sem csinált, csak leste őt. Le és fel, le és fel.

"Te tökéletesen tökéletes vagy." Motyogta a göndör, még mindig le sem véve párja testéről tekintetét. Louis kissé megrázta a fejét, tekintetét a lábaira szegezte. Egyáltalán nem volt tökéletes. Messze tőle, valójában. Különösen ma, a vonzóság közelében sem érezte magát.

"Nem vagyok tökéletes.." Morogta az orra alá Louis, lábujjaival a szőnyeggel játszott. Tudta, hogy nem volt az. Egyszerűen csak.. Nem.

Harry hirtelen állt fel, tulajdonképpen jóval magasabb volt Louisnál. "Krisztusom, de igen, az vagy." Mondta, s tényleg úgy is gondolta. Teljes mértékben.

"Én tényleg ne--" Próbált újra vitatkozni az alacsonyabbik, de Harry átkarolta a derekát, az ágyhoz húzta, majd ledöntötte arra, leszorította rá. A kék szemű folyamatosan fészkelődött, bár csak a show-ért csinálta, igazából pontosan ezeknek a pillanatoknak élt.

"Louis William Tomlinson. Te maga vagy a tökéletes definíciója." Mondta Harry higgadt hangnemben, ám mégis szigorúan, smaragd szemeit mélyen ásta bele a kék szempárba. "És most el is fogom neked mondani, hogy miért.."

"Első.." Kezdte. "Azt, amilyen szép vagy a pulóveremben a törvény már bünteti.." Az anyagot ujjai közt dörzsölte, szemei ördögien csillogtak. "De.." Gombolta ki az első gombot lassan, így Louis mellkasa szabaddá vált számára. "Nélkülük is bíróságra kellene vinni a szépségedet.."

"Kettő.." Hintett apró csókokat kulcscsontjára, de az apró lila foltok hagyását sem hanyagolhatta el. "Mert ezek a csontok.. Az a nyak..." Kezdte, majd minden egyes betűt végigsimított nyelvével. "Ez a tetoválás.. Mind hozzám tartoznak."

Harry mindeközben hagyott még egy apró harapást Louis álla vonalán. Az apró testet természetesen a hideg is kirázta, a felé magasodó pedig elvigyorodott. Harry visszahajolt rá, a kék szemű pedig megtett minden tőle telhetőt, hogy tartsa lélekjelenlétét, ám csúfos kudarcot vallott, gerince egy gyönyörű ívbe feszült.

"Három.." Kuncogott Harry sötéten. "Amikor pontosan ezt csinálod.."

Harry lehajolt, hogy megcsókolja szerelmét, ki pedig lelkesen kapott szája után, kezeivel fogságban tartotta nyakát, hogy még véletlenül se hajolhasson el tőle.

"Négy.." Sóhajtott fel a fürtös, mielőtt újra Louis ajkaira tapadt volna. A kezei oldala köré tekeredtek, többször simította végig kezeit lapockájától egészen a törzséig. Mindig is úgy vélte, hogy gyönyörű az alakja.

"Ezek.." Ismételte meg újra a kézmozdulatokat, majd kezei végül megálltak Louis tökéletes csípőjén. "Az alakod tökéletes. Ez az ötödik."

Az eddig alárendelt már nem tudta tovább türtőztetni magát. Siettetett puszit nyomott Harry ajkaira, elfojtott egy vigyort, ami éppen ajkaira tört volna. Kihúzta kezeit a kardigánból, párjáról is pontosan úgy ügyeskedte le felsőjét, hogy közben ne kelljen elválasztaniuk ajkaikat. A fürtös lassan elindult lefelé mellkasán, csókokkal borította be mellkasát, gyomrát, medencecsontján sokáig időzött. "Hat.." Lehelte rá a finom, puha bőrre. "A pocakod."

A smaragd szempárú lassan visszatért Louis ajkaira, de mielőtt még csókot lophatott volna róluk Louis minden erejét bevetve fordított az álláson. Ezúttal ő volt Harry fölött, ült rá a hasára.

"Most én jövök." Kezdte vigyorral az arcán. Az ezúttal alul fekvő hatalmas kezeit Louis combjaira helyezte, hüvelykujjával finom bőrét dörzsölte.

"Hét.. Ezeket is imádom benned.." Kezdte Harry, ellenben a rajta ülő felcsattant.

"Ne szakíts félbe, Haz!" Parancsolta. A göndörke ajkaira egy gödröcskés mosoly csúszott, már éppen meg akart szólalni: Nyolc, mikor főnökösködsz, de tartotta a száját. Louis megfogta Harry hatalmas kezeit, majd végigcsókolta tenyereit. "Egy.. Ezek a kezek, s minden, amit tettek értem.. Elkaptak, mikor elestem, megveregették a hátamat, ha valamit ügyesen csináltam.. Valamint minden, amit valaha tettek értem.." Tette hozzá kacsintva. Hazza egy pillanatra visszatartotta lélegzetét, meg kellett köszörülnie torkát, arra erőltetve magát, hogy lenyugodjon. (Kilenc. A francba, kacsintott!)

Louis végigsimított haján, többször is megmarkolva tincseit. "Kettő.. Ezek a hihetetlen fürtöcskék.."

"Három.. Az összes tetkód." Kezdte, ahogyan az összeset, egytől egyig végigcsókolta. A madarakat, a szavakat, a szögeket, a hajót, valamint a közös tetoválásokat is, végül megállt.

"Négy.." Lehelte rá a Harry csípőjén lévő tetoválásra, mielőtt újra csókot hintett volna rá. A göndörke megfeszült, csípője megugrott, ahogy találkozott Louis ajkaival. Elvigyorodott, mert tudta, hogy pontosan ezt fogja elérni. "Pontosan ez..."

"Öt.." Mondta Louis, végighúzta a kezeit szerelme combján, ki ajkába harapott, csak a légzésére próbált összpontosítani. "Imádom ezeket.."

Rögtön ez után Louis átfordult a hátára, egyenesen Harry mellé. A fürtös oldalra fordult, egyik kezével átölelte Louis derekát. Imádta, hogy tökéletesen összeillett apró teste nagysága az ő hatalmas kezeivel, Louis pedig éppen azt az érzést nem cserélte volna semmire, mikor átölelte őt.

"Hat.." Bújt hozzá egyre közelebb a kék szemű. Érezte Harry mellkasának emelkedését és süllyedését, valamint lélegzetvételeit saját magán. "Rohadt jó nagykifli vagy, Fürtös."

"És te vagy az én tökéletes kiskiflim, Boobear." Mormogta Harry óriási vigyorral kedvese fülébe.